A fázisjavító (induktív meddőenergia kompenzáló) berendezések tényleges műszaki állapotát nem minden esetben lehet megítélni az elosztói villamosenergia-számlák meddőenergia díjai alapján. A berendezések ugyanis üzemelhetnek hibás alkatrészekkel, melyeket a korszerű automatikák kiiktatnak a szabályozási körből. Így azonban nem maradnak tartalék fokozatok a normál (tartalékkal rendelkező) működéshez, ezért mindenképpen szükséges a berendezések komplett, időszakos karbantartásának elvégzése.
A villamos gyártmányok esetében – az első ellenőrzés után – az adott üzemviteli jellemzők alapján meghatározott legnagyobb gyakorisággal időszakos szemrevételezést és vizsgálatot ajánlott végezni. Az ellenőrzések legkisebb gyakoriságát nemzeti jogszabály írhatja elő.
Az időszakos szemrevételezést és műszeres vizsgálatot helyettesítheti a szerkezetek és berendezések szakképzett személyek által végzett rendszeres (folyamatos) karbantartásának megfelelő rendszere.
A fázisjavító berendezéseken időszakos karbantartást annak érdekében szükséges elvégezni, hogy meghatározható legyen azok tényleges állapota. Az ellenőrzés során kiderül, hogy a berendezés vagy annak bizonyos része nem romlott-e le olyan mértékben, hogy a használata már nem biztonságos, illetve a létesítési előírásoknak eleget tesz-e. Egy ilyen jellegű ellenőrzésnek magában kell foglalnia továbbá minden olyan változás hatásainak megvizsgálását is, amely eltér attól, amire az adott fázisjavító berendezés eredetileg készült. (Például: villamos hálózati kép megváltozása, zárlati teljesítmény megváltozása, szokásosan felvett hatásos teljesítmény növekedése, fogyasztók jellegének, összetételének módosulása, felharmonikus viszonyok megváltozása stb.)
A magyarországi gyakorlat szerint a karbantartási szerződés megkötése nélkül a (fázisjavító) berendezésgyártók 1-3 év közötti garanciaidőt adnak. Ez nagymértékben függ attól, hogy az adott berendezés típusának megállapításához elegendő információval rendelkeznek-e (információszolgáltatás fontossága!), valamint attól, hogy a gyártó szakmai felkészültsége egy adott technológiára jellemző hálózati hatások felismerésében megfelelő-e. A karbantartási szerződések piacáról általánosságban elmondható, hogy kétirányú, vállalt feltételek rendszerét foglalja magában. Megléte lehetővé teszi a garanciaidő megnövelését, illetve annak letelte után a szerződés időtartamára vonatkozóan a berendezés üzembiztos működését, továbbá a rossz működésből eredő költségek esetleges megtérítését.
A fázisjavító berendezések karbantartásának folyamatát minden esetben szemrevételezéssel (a szakkifejezés meghatározása az MSZ EN 2364-610:2003 alapján: “A villamos berendezés bármely érzékszervet alkalmazó megvizsgálása a megfelelő kiválasztás és szerelés, ellenőrzés céljából”) kell kezdeni, amelynek során legalább az alábbiakat szükséges ellenőrizni:
- alkatrészek (kondenzátorok stb.) felületi (látható) sérüléseit,
- a vezetők megfelelő megválasztását és állapotát,
- a vezetők (nulla és védővezető is!) csatlakozásainak megfelelőségét,
- a megfelelő leválasztó- és kapcsolóeszközök meglétét és alkalmas elhelyezését,
- adattábla, kapcsolási rajzok, figyelmeztető feliratok meglétét és az azoknak való megfelelőséget,
- az adott helyiség hőmérsékleti viszonyait és a berendezés megközelíthetőségét.
Ezen ellenőrzések egy részét a villamos berendezés feszültség alatti állapotában is el lehet végezni. VIGYÁZAT! Fázisjavító berendezések esetében azok leválasztása a villamos hálózatról nem elegendő: az áramváltó szekunder oldali sorkapcsának rövidre zárása, illetve a kondenzátoregységek kisütése (és annak ellenőrzése) is szükséges.
Amennyiben a berendezés lekapcsolása az üzemvitelből adódóan nem lehetséges, úgy a berendezés ellenőrzését ennek megfelelően (és ennek tudatában!) kell elvégezni (FAM – Feszültség Alatti Munkavégzés). A szemrevételezést követően a nem megfelelőnek minősített elemek egyedi ellenőrzését, majd ennek eredményétől függően azok javítását/cseréjét szükséges elvégezni.
A nem látható hibák kiszűrése érdekében műszeres vizsgálattal kell folytatni a karbantartást. Ennek során a használandó mérőműszer típusát a feszültség megléte/jelenléte, illetve hiánya (lekapcsolt állapot) határozza meg. A következőkben a feszültségmentes állapot műszeres ellenőrzésének fontosabb elemeit ismertetjük.
Ezen ellenőrzés folyamán legalább az alábbiakat szükséges elvégezni, ellenőrizni:
- a fokozatok alapharmonikusra (50 Hz) vonatkoztatott kapacitív meddőteljesítmény-értékeinek (kvar), vagy kapacitásának (µF) műszeres mérése (pl.: Fakometer műszerrel),
- az eredmények megfelelő dokumentálása célszerű (pl. egy kondenzátor-mérési jegyzőkönyvben),
- folytonosságmérés segítségével a kondenzátor-mágneskapcsolók, biztosítóbetétek állapotának felmérése.
Továbbá szükséges elvégezni:
- a mechanikai kötések ellenőrzését és ha szükséges utánhúzását (hozzáférhetőség?!),
- a berendezés szellőztetéséből eredő szennyeződések megszüntetése (por eltávolítás, szűrők cseréje),
- a feltárt és javítható hibák azonnali megszüntetését,
- minden, javított és azonnal nem javítható hiba munkalapra történő rögzítését, valamint anyagszükségletének megjelölését (pontos típussal).
A nem javítható hiba kategóriájába tartozó berendezésrész vagy alkatrész ismételt feszültség alá helyezése tilos, ezért feltétlenül gondoskodni kell a feszültségmentes állapot fenntarthatóságáról!
A fázisjavító berendezés ismételt feszültség alá helyezésével lehetőség adódik arra, hogy a vezérlő automatika egységének beállításai ellenőrzésre, szükség esetén módosításra kerüljenek. Továbbá amennyiben ez lehetséges, úgy szükséges az automatika egység és az elszámolási fogyasztásmérő “együtt-járását” ellenőrizni.
Ezen túlmenően javasolt az elszámolási fogyasztásmérő minél teljesebb adattartalmának “kiolvasása”, és az így nyert adatok helyszíni kiértékelése.
Az előzőkben igyekeztünk bemutatni, hogy egy fázisjavító berendezés karbantartása milyen folyamatrészekből tevődik össze. Ennek a valóságban történő alkalmazása (sajnos) “személyfüggő”, de remélhetőleg ez a helyzet hamarosan megváltozik. Ennek érdekében szem előtt kell tartani azt, hogy a karbantartás lényege az, hogy a megfelelő szakmai hozzáállás (s természetesen az ezen a téren szerzett tapasztalat) mellett hozzájáruljon a berendezés üzembiztonságához, és így a villamosenergia-számlán jelentkező meddőenergia díjak megszűnéséhez.